Ötven év után napokon belül újra emberes űrhajó kering majd a Hold körül, egyelőre még legénység nélkül. Az amerikai űrügynökség (NASA) Orion űrhajója útnak indult a floridai Cape Canaveral űrközpontból, a valaha épített egyik legnagyobb rakéta, a Space Launch System (SLS) tetején. Az Orion első körben minimum egy hetet tölt majd Hold körüli pályán, ezalatt az emberes űrhajók történetében az eddigi legtávolabbi pontra merészkedik, és a leghosszabb ideig is marad távol a Földtől. Ha most minden rendben megy, két év múlva, az Artemis–2 űrutazáson már űrhajósokkal a fedélzetén indulhat a Hold közelébe az Orion, az újbóli Holdra szállásra pedig egy évvel később, 2025-ben kerülhet sor, az Artemis–3 misszióval. Az Orion űrhajó akár három hétig képes 6 űrhajós ellátására a Föld körüli pályán túl, az európai űrügynökség (ESA) által szolgáltatott szervizmoduljának köszönhetően.
Az SLS rakéta néhány perccel az indítás után Föld körüli pályára állítja az Oriont, amit az űrhajó napelemtábláinak kinyitása, és rendszereinek kezdeti ellenőrzése követ. Másfél órával később jön az űrhajót a Hold felé indító kulcsfontosságú rakétamanőver (TLI, trans lunar injection), majd fél órával ezután leválik az Orionról a második rakétafokozat, az űrhajó pedig elindul a Hold irányába. Az odaút 5 napig tart, amely alatt az Orion szükséges pályamódosításokat hajt végre, a hatodik napon pedig 97 kilométerre közelíti meg a Hold felszínét. A következő három napban pályára áll az égitest körül. Ez egy nagyon stabil, a Holdtól 64 ezer kilométerre található, úgynevezett távoli retrográd pálya lesz, ahol az űrhajó egy-két hetet tölt majd. A küldetés 24. napján az Orion egy újabb hajtóműbegyújtással elkezdi elhagyni Hold körüli pályáját, majd a 26. napon eléri a Földtől mért legnagyobb távolságát. A hazaút a 35. napon indul, a Hold 800 kilométerre való megközelítésével. A landolás előtt az Orionról leválik az európai szervizmodul, és a Holdról való visszatéréshez tervezett hővédőpajzzsal felszerelt űrhajó 40 ezer kilométeres óránkénti sebességgel belép a légkörbe. Ha minden jól alakul, a küldetés 43. napján landolhat az Orion a Csendes-óceánban, ahol az amerikai haditengerészet (US Navy) helyezi majd biztonságba.
Az Artemis–1-et 2024 májusában követheti az Artemis–2 küldetés, amelyben három amerikai és egy kanadai űrhajós repülhet el a Hold mellett. A 2025-re tervezett Artemis–3 misszióban négy űrhajós utazhat a Holdhoz, ahol az Orion a SpaceX holdkompként funkcionáló Starship HLS űrhajójához csatlakozik majd. Az Orionról két űrhajós, köztük a Holdra szálló első nő átszáll majd a Starship HLS-re, amely a Hold felszínére szállítja őket egyhetes tartózkodásra. Ha eddig eljut az Artemis-program, olyan projektek következhetnek a sorban, mint a Lunar Gatewaynek nevezett űrállomás megépítése, valamint további Holdra szállások, az Artemis-programban részt vevő ESA-nek hála már európai űrhajósokkal is. Az Orion űrhajó az Apollo-program óta a NASA első, Föld közeli pályán túli utazásra tervezett, részben újrahasználható űrhajója. Fejlesztése a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, a NASA Constellation programjának Crew Exploration Vehicle-éig. Az űrkapszula az Apollo parancsnoki moduljára emlékeztet, de 5 méteres átmérőjével annál több mint egy méterrel nagyobb, 3 helyett akár 6 űrhajóst is el tud szállítani a Holdig, és 14 helyett 21 napig képes életben tartani őket. Az Orion űrkapszuláját négy napelemtábláján keresztül az ESA által épített European Service Module (ESM) látja el energiával, illetve üzemanyaggal, valamint a legénység életben maradáshoz szükséges levegővel és vízzel. A küldetés végéig az Orionhoz csatolt ESM az európai ATV teherűrhajóra épül, amely több évig sikeresen szállított rakományt a Nemzetközi Űrállomáshoz.
https://qubit.hu/2022/11/16/elindult-az-artemis1-az-ember-holdra-valo-visszateresenek-foprobaja