Társadalomtudomány

A rangos Human Molecular Genetics folyóirat legutóbbi számában jelent meg az a tanulmány, amely szerint egyértelmű genetikai kapcsolat mutatható ki a nyelvészeti-történeti alapon meghatározott, népvándorláskori szálásterületeken élő kora középkori csoportok és a honfoglaló népességet alkotó emberek között. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének legújabb magyar őstörténeti kutatásai a magyarság feltételezett vándorlási útvonalán feltárt temetkezések anyagát vizsgáltak – olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) honlapján július 8-án pénteken publikált ismertetőben.

A most megjelent tanulmányban az Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa, Szeifert Bea és szerzőtársai a két évvel ezelőtti munkát kiterjesztve 112 személy maradványainak archeogenetikai vizsgálatáról számolnak be. A maradványok az Ob és a Volga folyók közötti térségben feltárt kora középkori oroszországi temetőkből kerültek elő. A kutatók kronológiai és régészeti szempontok alapján csoportosították a lelőhelyeket. Így vizsgálták a korábbi időszak kusnarenkovói kultúrájának temetőit, a magyarok és a Volga–Urál régió egyéb népcsoportjai (korai volgai bolgárok, permi népek) által közös 9–11. századi, illetve a Julianus barát által a 13. század első felében megtalált „keleten maradt” magyarok temetkezési leleteit a 11-14. századi csijaliki kultúrából. De elemezték a magyar etnogenezishez tágabban kapcsolódó, a szamarai Volga-könyökben található 8–9. századi Novinki típusú temetőket, valamint a korai nyugat-szibériai obi-ugor temetők leletanyagát is.

A mitokondriális DNS és az Y-kromoszomális vonalak elemzésének eredmény szerint a „volga-uráli csoportokban azonosított anyai és apai vonalak többsége a Kárpát-medencei honfoglalás kori csoportokban is megtalálható. Az újabb vizsgálatok nyomán néhány leszármazási vonal a két régió lakosságának közvetlen kapcsolatairól árulkodik, ami azt jelzi, hogy származásuk egyaránt a Volga–Urál régióra, vagy legalábbis az ahhoz közeli területekre vezethető vissza” – olvasható az ELKH ismertetőjében. Mindez a kutatók szerint arra utal, hogy a 9. század végén nemcsak férfiak, hanem egész családok érkeztek a Kárpát-medencébe. A Volga–Urál régióban sikerült azonosítani a Kárpát-medence lakosságában korábban leírt „keleti” elemeket is, amelyek archeogenetikailag is alátámasztják azt a történelmi, nyelvészeti és régészeti feltételezést, miszerint a honfoglalók egy része közvetlenül vagy közvetve ebből a régióból származott.

https://qubit.hu/2022/07/08/magyar-kutatok-genetikailag-bizonyitottak-hogy-a-honfoglalok-egy-resze-tenyleg-a-volga-ural-regiobol-szarmazott

Látványos prezentáció az ókori Perszepoliszról.

https://persepolis.getty.edu/

Közel ötszáz, a világ különböző tájairól származó tárgyat tártak fel a Göteborgi Egyetem régészei Cipruson. A leletek a sziget legnagyobb egykori városa közelében kerültek elő, a két sírba összesen 155 embert temettek, a szakemberek szerint a most vizsgált holttestek Ciprus uralkodó osztályából származhattak. A sírban egy ötéves gyerek holttestét is megtalálták, az általa viselt ékszereket a bronzkorban pedig valóban csak királyok és uralkodók hordhatták. Peter Fischer, a feltárás vezetője szerint a kamrákba a helyi elit temetkezhetett.

Az ékszerek egy része Egyiptomból, más tárgyak Mezopotámiából származnak, de akadnak köztük indiai, vagy a mai Afganisztán területéről származó drágakövek is. A leletek alapján úgy tűnik, hogy a ciprusi elit még nílusi halat is fogyasztott, ennek a maradványait is megtalálták a sírban. A Daily Sabah szerint az ékszerek hasonlóak voltak ahhoz, mint amilyeneket Nefertiti egyiptomi királyné viselhetett időszámításunk előtt 1350 körül. A leletek között szerepelt egy hematitból készült pecsét is, amely Mezopotámiából származott. Ezen Amurru isten és két király neve is szerepel, ez alapján a régészek szerint a Krisztus előtti 18. századból származik.

https://qubit.hu/2021/12/07/kiralyi-kincseket-talaltak-egy-3400-eves-ciprusi-sirban

A vikingek ezer évvel ezelőtt, 1021-ben értek Észak-Amerikába, derül ki egy innovatív kormeghatározási módszert és egy kozmikus véletlent kiaknázó kutatásból. A szerdán a Nature folyóiratban közölt eredmények az Új-Fundlandon, az egykori L'Anse aux Meadows viking településen talált fából készült leletek vizsgálatán alapulnak, és precízen feltárják, hogy a skandináv hajósok mikor értek a területre. A négy lelet korát szénizotópos kormeghatározással tudták precízen megállapítani, de nem éppen szokványos módon.

A kutatók a szén 14-es izotópjának légköri koncentrációját, illetve annak változásait használták ki, amelyek globális szinten követhető lenyomatot hagytak, több ezer évre visszamenőleg. Konkrétabban egy időszámításunk után 993-ban bekövetkezett, fák évgyűrűiből visszaköszönő esemény volt segítségükre, amikor a légkör szén-14 tartalma lényegesen megnőtt, valószínűleg egy Napból érkező, hatalmas korona-anyagkidobódás (CME) hatására. A szén-14 eloszlást a mintákban egy gyorsító tömegspektromia nevű eljárással állapították meg, majd összevetették azt a légköri koncentráció több ezer éves változásait rögzítő adatokkal. Háromban meg is találták a 993-as anomália jeleit, amiből kiindulva már csak a felhasználásuk legkülső nyomaiig tartó évgyűrűk megszámlálása és a módszertant ellenőrző statisztikai tesztek maradtak hátra. Kiderült, hogy a fákat a Vikingek időszámításunk után 1021-ben (kis ráhagyással 1019 és 1022 között) használták fel.

https://qubit.hu/2021/10/21/most-mar-evre-pontosan-tudjuk-mikor-erkeztek-meg-a-vikingek-eszak-amerikaba-1021-ben

Mintegy 6 millió éves, valamilyen emberfélétől, azaz hominidától származó lábnyomokat találtak Krétán. A nyomok Trakhilosz közelében, a fosszilizálódott tengerparti üledékben konzerválódtak. A felfedezésről először 2017-ben számoltak be, geofizikai és mikropaleontológiai módszerekkel viszont csak most sikerült megállapítani a korukat. A több mint 50 lábnyom a legrégebbi ismert bizonyíték arra, hogy egy faj az emberéhez hasonló lábon járjon.

A nyomok majdnem 2,5 millió évvel régebbiek, mint azok, amelyeket a tanzániai Laetoliban találtak, és az Australopithecus afarensisnek tulajdonítanak. A trakhiloszi maradványok azonos korúak, mint a felegyenesedve járó Orrorin tugenensis emberféle Kenyában feltárt kövületei. A krétai maradványok segíthetnek jobban megérteni a felegyenesedve járás evolúcióját. Per Ahlberg, az Uppsalai Egyetem szakértője és a tanulmány társszerzője szerint az ilyen járásra használt legkorábbi hominida láb talppárnával, erőteljes nagyujjal és egyre kisebb párhuzamos oldalsó ujjakkal rendelkezett. A talp rövidebb, mint az Australopithecusé, a boltozat pedig még nem hangsúlyos, a sarok keskenyebb. 6 millió évvel ezelőtt Krétát és Görögország szárazföldi részét összekötötte a Peloponnészoszi-félsziget.

https://24.hu/tudomany/2021/10/12/osi-labnyom-kreta-trakhilosz/

Kutatók egy csoportja olyan ősi lábnyomokra bukkant az USA Új-Mexikó államában található White Sands nemzeti parkban, amik átírhatják a földrész eddig ismert történelmét. Az első lábnyomokat egy kiszáradt tó fenekén találták meg 2009-ben, de csak nemrégiben hajtottak végre rajtuk kormegállapító elemzést, amelyből kiderült: 21–23 ezer éves leletekről van szó. A tudósok korábban azt gondolták, hogy az emberek először 11–13 ezer évvel ezelőtt jelenhettek meg az amerikai kontinensen, mivel ebből az időszakból származnak azok a kőből készült lándzsák, amelyeket az Észak-Amerikát benépesítő Clovis-kultúrához kötnek. A vándorlás az elterjedt nézetek szerint az Ázsiát egykor Alaszkával összekötő, azóta tenger alá merült földön ment végbe. „A tanulmány meggyőző bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, hogy ezek a lábnyomok nemcsak embertől származnak, de idősebbek is 20 ezer évnél. Ez mindent megváltoztat” – mondta a Nature-nek Spencer Lucas, az új-mexikói természettudományi múzeum paleontológusa.

https://qubit.hu/2021/09/24/legalabb-8000-evvel-korabban-erkeztek-az-emberek-amerikaba-mint-eddig-hittek

Régészek egy csoportja Indonéziában bukkant rá egy vaddisznórajzra, amely legalább 45500 éves lehet, a sötétvörös vaddisznót Sulawesi szigetén találták meg egy völgyben, a Leang Tedongnge barlangban. A Science Advances folyóiratban publikált jelentés szerzői azonosítottak egy kalcit-lerakódást, ami a festék tetején keletkezett. Izotópok segítségével megmérték a lerakódás korát, ami 45500 évesnek bizonyult. 2019-ben egy szintén a Sulawesi szigetén talált vadászjelenetet tartottak a legősibb barlangrajznak, az 44 ezer éves volt.
https://advances.sciencemag.org/content/7/3/eabd4648

A dél-afrikai Lebombo hegységben található Border-barlang az emberiség hajnalát kutató paleoantropológia egyik kincses bányája. Az itt feltárt fosszíliák a Homo sapiens megjelenésének korai időszakáról tanúskodnak. A 200 ezer éves csontmaradványok mellett az UNESCO által világörökségként nyilvántartott barlang más, a korai emberek életmódjának megértését segítő nyomokat is megőrzött. A barlang aljzatának vizsgálata során a Witwatersrandi Egyetem régészei a csontmaradványok radiokarbon-vizsgálata alapján jól meghatározható korú üledékben egyedi lenyomatokat fedeztek fel.

A Science-ben közölt tanulmányuk szerint az állati, illetve növényi eredetű hamu és a Dél-Afrika ezen részén honos fűfélék szabályosan váltakozó rétegeinek nyomai arra utalnak, hogy a Border-barlangban élő emberek tudatosan alkották meg táborhelyük padlatát, amit időről időre égetéses módszerrel fertőtlenítettek. Szerintük mindez olyan humán tervezettségről és cselekvésről árulkodik, amely túlmutat az állatvilágból jól ismert fészeképítéshez szükséges viselkedési komplexen. A maradványok vizsgálata ráadásul azt mutatta, hogy a korai emberek olyan növényeket használtak fel derékaljaikhoz, amelyeket a helyiek mindmáig sikeresen vetnek be a rovarok elűzésére és kártevőmentesítésre. A régészek szerint ez azt jelenti, hogy a 200 ezer évvel ezelőtt élt embereknek praktikus botanikai ismereteik voltak.
https://qubit.hu/2020/08/14/az-eddigi-legosibb-tervezett-emberi-taborhelyet-fedeztek-fel-egy-del-afrikai-barlangban

Különlegesen ritka leletre bukkantak a régészek Etiópiában: a csontból készült balta 1,4 millió éves, így az egyik legrégebbi ismert eszköznek számít, és valószínűleg húsfeldolgozásra használták. A balta vízilócsontból készült, és azt mutatja, hogy a pattintásos technikát a Homo erectus a kő mellett csont megmunkálására is használta. Az etiópiai lelőhelyen eddig is rengeteg, az Acheulan-kultúrához tartozó kőeszközt találtak, a baltához hasonló lelet viszont csak Tanzániában került elő, ez elefántcsontból készült.

A balta kidolgozása ugyanolyan, mint a hasonló korból származó kőszerszámoké, az élén található nyomok alapján valószínűleg hosszú vágásokra használták. Katsuhiro Sano, a Tohoku Egyetem régésze szerint az anyagválasztás is érdekes: bár a csontot hasonlóan munkálták meg, mint a korabeli kőeszközöket, ehhez jóval nagyobb kézügyesség és tapasztalat kellett, mint a többi szerszám elkészítéséhez. A régész szerint ez jóval komolyabb tudásra és anyagismeretre utal, mint amilyet korábban feltételeztek a másfél millió évvel ezelőtti előemberekről.
https://qubit.hu/2020/07/16/14-millio-eves-csontbaltat-talaltak